11 Jun
2010
Régen írtam már ide. Az elmúlt időszakban több sokkoló esemény is történt az életemben. Legfőképpen a munkámban.
Az egyik, hogy egy projektben milliós nagyságrendű kifizetés maradt el (halasztódott el), amire szerettünk volna később erősen építeni, de így pillanatok alatt minden üzleti tervünk dugába dőlt. Az elmúlt hónapok amúgy is az életbenmaradásról szóltak. Olyan projekteket vállaltunk el (sokszor piaci áron alul), amihez igazából a lelkesedésünk nem volt meg, de muszáj volt.
Múlt héten hivatalosan is felmondtam az irodánk bérlését. (De már előttevaló héten mindent kiköltöztettem.) Jelenleg egyedül vagyok a cégben aktív, a projekteket alvállalkozók bevonásával oldom meg, így teljesen hülyeség lenne fenntartani egy irodát.
Most két irányba próbálok mozgósítani. Az egyik cél, hogy körülvegyem magam tehetséges (és számlaképes) szakemberekkel. A másik, hogy minnél több megbízásra lecsapjak, és ügyesen szétosszam az erőforrásokat.
Lehet, hogy ez a kezdeti sokk végre meghoz valami pozitív változást is. A vihar minden esetre csillapodni látszik. Bizonyos szempontból felszabadulásnak élem meg.
Örökös tanulság vállalkozóknak: sose arra építs ami lesz, hanem arra ami van. Ha nem erőltetem ezt az irodát, akkor most jelentősen több pénzem lenne.
Kicsit drága volt a lecke.
