Nem vagyok képes rá...

Küzdelemben állok. Legfőképpen magammal.

Győzhetek?

A legnagyobb hazugság az életben: NEM.

Elszántság, kitartás, szenvedély és egy jó Szövetséges. A legjobb.

Ez a siker receptje. Ezt az utat választom.

Győzhetek.

Szeretném megváltoztatni a világot

... legalábbis egy kis részét. Magammal kezdem...

Sófár után

Idén érdekesen alakult a nyaralásunk. Történt ugyanis, hogy néhány hónapja felkérést kaptam a Sófár Református Dicsőítő Iskolától, hogy idén legyek én az egyik gitárt tanáruk. Eleinte nemet akartam mondani a dologra. Egyfelől nem gondolom magamat hihetetlenül profi zenésznek, másfelől nem voltam benne biztos, hogy tényleg belefér-e ez az egész az időmbe. Aztán végül úgy döntöttünk Judittal, hogy megpróbáljuk így szervezni a nyaralásunkat, és végül is jót tenne mindkettőnknek, ha egy kicsit kiszakadnánk a megszokott feladatok közül és valami teljesen szokatlant csinálnánk. A tanárok a tanítás mellett egyébként az esti zenélését is vállalták különböző formációkban. Minden este egy kicsit más hangulatban lett kitalálva, számomra ez rendkívül izgalmas volt..

Aztán közben kiderült, hogy aki eredetileg basszusgitár tanár lett volna, az iskolába még sem tud eljönni, így megérkezve Pápára már biztosan tudhattam, hogy minden este nekem kell majd basszusozni és lesz pluszban 3 basszusgitáros diákom is.

A diákjaim között voltak haladóbbak és igazán kezdők is. A hét végéhez közeledve viszont jó volt látni, hogy mindegyikük tudott egy kicsit fejlődni a saját hangszerén. Némelyikükkel egészen bele lehetett feledkezni a közös zenélésbe.

Az esti zenélésekben számomra nagyon furi volt ismét basszeren játszani. Kb. tinédzser koromban csináltam ilyet rendszeresen. :) Elég sok mindent sikerült felidéznem a tudásomból és a hét végére már egészen otthonosan kezeltem a hangszert. Lelkileg is voltak nagyon jó és felfrissítő pillanatok. A basszusgitár amúgy is egy olyan hangszer, amit akkor lehet igazán élvezni, ha másokkal együtt játszol és nem egymagad otthon...

Ami jó, hogy kicsit újra tudok lelkesedni abban, hogy én is fejlesszem magam a gitározásban. Hál'Istennek a zenetanulásban mindig van hova tovább lépni. Aki mást mond, az hazudik. :) Minden esetre előszedtem pár kottát és tabot, begyűjtöttem mind a három Real Book-ot, és nagyjából megvannak azok a sztenderdek amiket szeretnék megtanulni a közeljövőben. Amiben még szeretnék fejlődni az az improvizáció. Amihez zeneelméletből már elég sokat tudok, csak épp a gyakorlat hiányzik.

Amire még törekszem, hogy tényleg meglegyen az a napi fél - egy óra gyakorlás az életemben, mert rendszeresség nélkül elég nehéz visszarázódni az egészbe.

A zene egy olyan vonat, amiről jobb le sem szállni. :)