1920. június 4.
Volt apám, volt anyám,
Volt Istenem, volt hazám.
Volt bölcsőm, lesz szemfedőm,
Volt csókom, volt szeretőm.
Elvették az életem,
Mi maradt, az is sérelem,
Egy emberöltő s így vagyok,
Adtam, semmit nem kapok.
Nem kellek én senkinek,
Az ördögé lett mindenem.
Tiszta szívvel gyónom én,
Hitem, még van remény.
Kinevetnek, gúnyolnak,
Magyarként meghurcolnak.
Mint fű kisarjad megterem,
Élet nő a szívemen.
Kinevetnek, gúnyolnak,
Magyarként meghurcolnak.
Ezerkilencszázhúsz után
Van, még sincs hazám.
(szöveg: Koltay Gergely, előadja a Kormorán)
