Karinthy-köszöntő
Ahogy a kalucsnira tapadó agyag ölelő karjaiból kibontakozó kocsikerék csikorgása által felébresztett tanyai kuvaszkutya bundájába kapaszkodó kullancs szemeiből kicsorduló könnycseppekben visszatükröződő régi rablólovagvár felvonóhídjából kiálló rozsdás vasszögek összetartják annak alkotórészeit,
- azonképpen tartson össze bennünket is a barátság és a szeretet,
valamint a falonfüggő ingaóra ingájától kettészelt pipafüst maró mivoltától prüszkölő kandúrmacska bajuszától megcsiklandozott katicabogár szárnyáról visszatükröződő napsugár heve által egy ócska kalapon megolvasztott zsírfoltok erősítik annak matériáját,
- azonképpen erősítsen a sors bennünket testileg és lelkileg a jövőre,
valamint a kegyetlenül hamis zene utolsó akkordjainál elájuló leányka lármás sóhajától megreszketett gyertyaláng fényénél sillabizáló diákok mandzsettájáért lamentáló háziasszony ölében csipegő kiscsirkék csiripelésére kotkodácsoló tyúk által szertekapált vakondtúrásra hull a mindeneket megtermékenyítő eső,
- azonképpen hulljon a mi fejünkre is a mennyei áldás!